Riot Magazin

Sztrájk, tüntetés, zavargások anatómiája, lázadás, civil engedetlenség és önszerveződés, szakszervezetek. Mert minden generációnak megvan a maga harca. Mi vagyunk a jövendő káosz hírnökei.

Friss topikok

HTML

A szlovákiai "éhséglázadás" igaz története I. rész

2010.03.07. 16:19 | TheQuestion | 5 komment

 

 Északi szomszédunk azoknak, akik nem járnak át mondjuk céget bejegyeztetni, vagy nem élik át nap mint nap a bevásárló turisták rohamát, valamiért távoli maradt. A 2004-es szlovákiai zavargások történetét ma is homály veszi körül. A hírösszefoglalók, tudósítások, rövid interjúk több kérdőjelet hagynak ma is a kutakodóban, az eseményeket utólag rekonstruálni próbálóban. Mostanra, hogy a cigánybűnözés és cigányság bizonyos rétegeinek beilleszkedési problémái, valamint a szociális juttatások jelenlegi mértékének fenntarthatatlansága már a közbeszéd részévé vált, érdemes körbejárni, vajon nálunk is megtörténhet az, amit Szlovákia már átélt?
 
 
 Arról, hogy hogyan csúszott ki először a háború után, majd a rendszerváltást követően ismét a közép-kelet-európai cigányság lába alól a talaj, mik a „cigány gazdaság” jellemzői, milyen, a megváltozott környezetben hasznos vagy káros kulturális örökséget cipelnek magukkal, arról inkább nem regélnék sokat, mert egyrészt nem értek hozzá, mások meg sokkal hitelesebben tudnak erről beszélni. Akit komolyabban érdekel, annak beszúrok pár informatívnak talált linket. A politikai korrektség béklyóját eldobva a cigány és a roma szavakat egyszerűen szinonimaként fogom használni.
 
A cigány gazdaságról és a történeti háttérről itt: www.freeweb.hu/eszmelet/54/reyniers54.html

 

 Hólabdaként növekvő problémák

 
 
 A körülbelül 5.3 milliós Szlovákia minden tizedik lakosa cigány, a cigányság 80%-a pedig munkanélküli ( a teljes lakosság körében ez 2002-ben 18%). Minden negyedik közülük cigánytelepeken él, ahol gyakran a vezetékes víz és a villany is hiányzik. A telepek lakosságának 40% 15 év aluli. A harmadik világ legsötétebb bugyrait idéző viszonyok közül nagyon ritka (legyenek az okok külsők vagy belsők) a kitörés, már a harmadik tartósan munkanélküli generáció nő fel. A történet ismerős lehet, a történet kis hazánk rázósabb vidékein is tök analóg. A legnagyobb hatalmú ember a telepen az uzsorás, a nyomor napszámosait már csak azért sem dobják fel, mert akkor kihez fordulhatnának legközelebb? A nagycsalád, a rokonság ugyanúgy az erdőbe jár tüzelőért, ugyanúgy kukázik, a bankok nem teljesen érthetetlen módon inkább elhajtják őket.
 
 Olvasnivaló a hazai uzsorás-helyzetről: www.agroinform.com/aktualis/6310/A_nyomor_uzsor%C3%A1sai.html
 
 Aki felveszi a mondjuk 100%-os uzsorakamatra vett kölcsönt és nem tud/akar fizetni, azt lefogják és megverik, elvégeztetnek vele valami piszkos „munkát. Ha nő, meg is erőszakolják, majd kiküldik strichelni. Ha a delikvens csak egy részét tudja időre megadni, a maradékra megint felszámolják a teljes kamatot és így tovább. Ez a spirál idővel teljes tulajdonvesztéshez és évekre való eladósodáshoz, kényszervándorláshoz vezet. A nincstelenek az elnéptelenedő falvakat veszik célba, amit a helyi önkormányzatok istencsapásaként élnek meg, a nyomor csak még több nyomort hoz magával. A teleplakók egyetlen igazi állandó bevételi forrásává a munkanélküli segély és a gyermekek után fizetett családi pótlék vált, aminek a következménye a korai és nagyszámú gyerekvállalás lett.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Cigányfalu távolról...Fotó: Harsányi István
 
 A gyereknek csak a töredéke jár óvodába, gyakran szlovákul se tanulnak meg, ami aztán az iskolában lesz súlyos hendikep. A nem cigány tanulók szülei, ha csak tehetik, átíratják a gyereket. A többségi társadalmi közvélemény nagy részére amolyan „mi itt-ők ott” attitűd a jellemző, vagyis egyáltalán nem bánják a szegregációt, inkább éppen azt fájlalják, hogy nincsenek eléggé a teleplakóktól elkülönítve … A helyi szlovákot vagy a magyart legjobban a terménylopások bőszítik fel. A szegényebb Kelet-Szlovákiában (ott, ahol a szlovák cigányság mélyszegény része is koncentrálódik, főleg Eperjes és Kassa környéke) a földművelés, a kertek, a háztáji sok családnak létfontosságúak a megélhetéshez. A mindennapos terménylopások megszokhatatlanok és gyakran ökölbe szorult kezek a vége. Az évszázados földműves mentalitásnak a lopás megbocsáthatatlan és elfelejthetetlen, a társadalom peremén való állandó munka nélkül tengődést pedig soha nem fogja emberi létformának elfogadni. A képzetlen telepről érkezettekkel kapcsolatos kockázat luxusát pedig nem engedheti meg magának. Rasszizmus vagy sem, de az egyszeri polgárt odaát is inkább csak az érdekli, hogy ne lopják meg, ne rabolják ki, hogy nyugodtan mehessen az utcán, hogy a HHH-sok ne húzzák vissza a gyerekét az iskolában, és így tovább.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
És közelről...

 Szlovák-magyar ellentét?

 
 
 
 
 Jan "rettenthetetlen" Slota William Wallace-ként obégat egy ötletes mash-up-ban, magyar T-34-essel.
 
 A 90-es évek második felében felgyorsult a szlovák cigányság kivándorlása, ez nemzetközi bonyodalmakhoz vezetett, több nyugat-európai ország vízumkényszert is bevezetett. A nemzetiségként kezelt szlovák cigányságnak gyakorlatilag nincs parlamenti képviselete. A szlovák politikai élet celebje, az idehaza főleg falrepesztő hülyeségeiről ismert, amúgy nyakig korrupt Jan Slota is rendszeresen eljátszik a cigányellenes érzelmekre apellálva a romakártyával. Sajnos a most hatalmon lévő kormánykoalíció ahol tudja, szítja a feszültséget (gondoljunk csak az önkormányzati, vagy a nyelvtörvényre) a szlovákság és a helyi magyarság között. Ennek ellenére a valódi feszültség a hétköznapi szlovák és magyar között a cigányság elutasításához képest elenyésző. A szlovák és a kinti magyar nem is annyira egymást, hanem közösen a cigányt rühelli inkább. A magyarellenesség ott erősebb (például az észak-szlovákiai Zsolna környékén), ahol a két nép nem is él szoros napi kapcsolatban.
 
 

Roma-gyilkosságok, Szlovákiában is

 
 
 Szlovákia már másfél évtizeddel korábban megtapasztalta a cigányság elleni, faji jellegű bűncselekmények sorozatát. 1995-ben, Garamszentkereszten bőrfejűek gyújtottak fel egy romát, vagy például egy nyolcgyerekes családanyával a saját otthonában végeztek. De olyan még kirívóbb, botrányba fulladó eset is történt, hogy az őrizetbe vett roma a rendőrőrsön halt meg, és nem ám végelgyengülésben. A hatóságuk az eseteknél úgy ismerték el idővel a rasszista indítékot, mint akinek a fogát húzzák. Mindezek tükrében az olyan szlovák aktuálpolitikai húzásokra, mint a magyarországi kisebbségek sorsa miatti aggódásra a meme-é vált Jean-Luc Picard kapitány sem reagálna másképpen, mint egy  kiadós facepalm-al.
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Új szociál-politika

 

 A családokra jutó jóléti juttatások már 2002 óta fokozatosan csökkentek, körülbelül a harmadára. Igaz, közben a szlovák korona vásárlóereje kissé nőtt. A Dzurinda-kormány egyszerre próbált az adózás egyszerűsítésével és a szociális kiadások megvágásával erőt lehelni a gazdaságba és vonzóbbá tenni az országot a befektetők szemében (Kelet-Szlovákiába akkor a külföldi befektetések kevesebb, mint 2 %-a érkezett). A z olyan hívószavak, mint „reform”, „olcsó állam”, „öngondoskodás” ismerősek lehetnek, de Szlovákiában volt egy hatalmas különbség. Nemcsak beszéltek a „reformokról”, hanem bele is vetették magukat a sűrűjébe. Az új szociális törvények, noha nem mondták ki, de nyilvánvalóan a szlovák cigányság mélyszegény részének függő életvitele és annak a többségi társadalomra háruló, évről évre csak növekvő költségei ellen irányultak. Leegyszerűsítve, annyit semmiképpen nem akartak segélyezésre és családi pótlékra költeni, mint addig, és a nagyszámú gyerekre épített megélhetésnek is gátat akartak vetni.

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 Az új törvények szemléletbeli változást is hoztak. A létminimum alatt vagy felettiséget a családok vagy háztartások együttes bevételei után határozták meg (ezt követően pedig azt, hogy jogosult e az illető további szociális juttatásra). A cél az volt, hogy semmilyen körülmények között ne érje meg nem dolgozni. Az új terminológia nem munkanélküliekről, hanem (regisztrált) munka-keresőkről beszélt. Az állam többet nem a létminimum biztosítására vállalt kötelezettséget, hanem egy az alatti szintre, nevezzük mondjuk fizikai létfenntartásnak. Ha valaki erre nem volt jogosult, más pótlékoktól, kedvezményektől, pl. lakhatási támogatástól is elesett. Az illető például az utóbbit akkor is bukta, ha mondjuk rezsi-tartozást halmozott fel. A lakásfoglalók, a hatóságoknál le nem jelentettek, vagy a putrikban lakók tömegei erről a támogatásról még csak nem is álmodhattak
 
 A segélyezés fenntartása helyett az öngondoskodásra, a bármi áron való munkavállalásra ösztönözték az embereket. A csökkentett segélyek kifizetését feltételekhez, például közmunkához kötötték (a tengerentúli „workfare” vagy „conditional transfer” fogalmak ugorhatnak be), aminek nem is a produktivitása volt a fontos, hanem az, hogy a tartósan munkanélkülieket kissé „átnevelje”. A segélyezettnek kellett igazolnia, hogy aktívan keres munkát, a munkanélküli segély kifizetését pedig két év után megszüntették. Amennyiben a hatóságok nem találták a munkakeresőt elég együttműködőnek, lehúzhatták a segélyezésre jogosultak listájáról, aminek az újravizsgálását csak egy évre lehetett kezdeményezni. A segélyek kifizetésének egyik feltételéül szabott közmunka költségeinek legalább a 90%-át azonban az önkormányzatok nyakába varrták.
 
 "Rómska Osada", a turistatérképen elkerülendőnek jelzik, de legalább az autóból ne szállj ki.
 
 A csökkentések (pl. a gyerekek után járó családi pótlék csökkentése) és az új feltételrendszer sok család számára 50%-os vagy nagyobb  havi bevétel-kieséssel fenyegettek. Az új törvények 2004 februárjában léptek életbe , de a zavargások kezdetekor még nem voltak aktívak. A szlovák hírszerző szervek már a hónap elején figyelmeztettek, hogy Kelet-Szlovákiában zavargások várhatóak, a hatóságok azonban még nem léptek.
 
Folytatása következik

 

 

Címkék: szlovákia 2004 reform roma szegénység munkanélküliség közmunka családi pótlék uzsorás cigánytelep munkanélküli segély éhséglázadás jóléti rendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://riotmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr511816459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

harcsabajuszos 2010.03.08. 18:32:27

Gyönyörű elemzés, várom a folytatást.
A képen látható putrifalu a Slovensky Raj mellett van, már 15+ éve is kis híján meglincseltek a helyiek, mikor tévedésből behajtottam a putrinál végződő körforgalomba, a valahai buszfordulóba, ami vastagon volt emberi ürülékkel fedve, oda jártak üríteni a vadak.

khmm... 2010.03.09. 18:51:27

Gratulálok, jó írás. :-)
Várjuk a folytatást.

Sodan 2011.01.26. 20:13:16

Szomorú,hogy mindig a kitaszítottat bántsák,elveszik a munka lehetőséget,majd minden megélhetési formát,a kutya fáját,hát élni kell!!!
Az ilyen rasszista országok buknak meg és lesújt az Isten haragja ezekre a frusztrált rasszista emberekre.

szódabár 2021.01.24. 22:20:04

@Sodan: Ne szaporodjál, ne lopjál, ne randalírozzál agyba főbe. Amíg nem tanultok meg normálisan viselkedni es élni, addig ez lesz . És egyszer majd túlszaporodtok bennünket, akkor rá is b@sztatok. Nem lesz orvosotok, tanárotok, a mentő nem fog bemenni értetek a putriba és nem lesz aki megtermelje a segélyt. Gondolkozzatok az agyatokkal, ne a farkatokkal. Vagy inkább menjetek vissza Indiába. Itt senki sem rasszista, hanem realista. A mi életünket elcseszitek, rettegésben élünk, az ingatlanaink szart sem érnek.
Magatok alatt IS vágjátok a fát.
süti beállítások módosítása