Hogy az eseményeket a helyére tegyük, azt javaslom, fussuk át az általunk klasszikusként kezelt és feldolgozott Brixton-i, Toxteth-i és Broadwater Farm-i zavargások (Anglia) történetét és hátterét. A párhuzamok azonban inkább kevésbé, mint többé állnak. A sajtóban megragadt "éhség" és a "lázadás" fogalmak is kicsit erősek, ha egyáltalán megállják a helyüket a szlovákiai esettel kapcsolatban. Aki pattanásig feszült indulatokat, lázadó tömegeket, megingó államot vár, azt most lehet kicsit csalódott lesz. Következzék a szlovák Riot a maga valójában.
Ajánlott linkek az összehasonlítás végett:
riotmagazin.blog.hu/2010/01/28/torzsi_haboru_albionban_a_xx_szazad_vegen
riotmagazin.blog.hu/2010/01/31/langokban_az_orszag_a_brixton_franchise_1981_ben
Tüntetésekkel kezdődött
Az új szociális törvények elleni tiltakozások 2004 februárjának elején még békés formát öltöttek. Február 6-án egy Hran nevű település (Trebisov/Tőketerebesi járás,Dél-Kelet Szlovákia)lakói megtagadták a gyerekeik iskolába küldését. Két napra rá néhány száz roma gyűlt össze, hogy tiltakozzanak a segélyrendszer átalakítása ellen Pálócban (Pavlovce nad Uhom, Dél-Kelet Szlovákia, Kassai régió). Február 12-én újabb, még békés megmozdulás zajlott le 300 tüntetővel a kb. Eger méretű Nagymihály városában (Mihalovce, Kassai régió). A tiltakozók még azt a bizonyos határt nem lépték át, ami a magazinunk fő profilja lenne, nem történt rendbontás, fosztogatások, nem volt nyílt ellenszegülés a hatóságokkal, stb.
Viszont a romák nyíltan fenyegettek azzal, hogy ha kevesebbet kapnak, akkor erővel fogják elvenni azt, amire szükségük van. Az elszórt, és nem is népes tüntetések a kormány ingerküszöbét nem lépték át, de tegyük össze a két kezünket és kérdezzük meg magunktól, hol lépték volna át..? Melyik az a kormány, amit egyszerű tüntetésekkel meg lehet hatni bármiben is? A hatóságok, ha érzékelték is a veszélyt, úgy tűnik, kivártak.
Kolbász a kabátujjban
Az események igazi fordulatot február 11-én vettek, amikor Lőcsében (Levoca, Szepesség, Észak-Kelet-Szlovákia) mintegy 80 roma megrohant egy szupermarketet. A taktika a következő volt, a bevásárlókocsikba csak néhány termék került, a cigányok saját kabátjaik alá (még február van)főleg fagyasztott és hústermékeket rejtettek, nem túl nagy gonddal. Amikor az alkalmazottak a biztonságiak segítségét kérték, őket is megfenyegették. Végül a helyi rendőrőket kellett kihívni, akik egyszerre néztek szembe bosszúval való fenyegetőzéssel és magyarázkodással, hogy úgymond éhesek. Az új segélyezési rendszer ebben az időpontban csak törvényileg volt effektív, gyakorlatban még nem, a kifizetések (és ki nem fizetések) itt is a hónap közepére voltak várhatóak. Vagyis a szlovákiai romák ekkor még nem lehettek éhesebbek (ha ugyan van ilyen) a szokottnál, de ettől még nagyobb nélkülözéstől való félelem persze dolgozhatott bennük (az előző havi pénz már rég elfogyott). A roma "razziák" 14-ig még háromszor ismétlődtek meg.
Február 18-án Varannó (Vranov nad Topl'ou) kisvárosában ismét több száz fős megmozdulás tiltakozott az új törvény ellen. A tömegben vegyesen voltak romák és nemromák, hiszen az utóbbiak között- ha arányaiban sokkal kevesebb is, a szegényebb régió nem válogat- is akadtak jócskán, akit súlyosan érintett volna a lecsökkent szociális juttatás. A vegyes társaság munkahelyekért tüntetett, csak a Kassai régióban 8000 ezer regisztrált (és a jóég tudja, mennyi regisztrálatlan) munkanélkülit tartottak nyílván, miközben 50 (azaz ötven) állás volt meghírdetve...Február 20-án reggel egy Drahnov nevű faluban (Nagymihályi járás, Kassai Régió) az üzletet kinyitni akaró alkalmazottak azt vették észre, hogy valakik az éjszaka kipakolták a placcot.
Élelemiszer vagy luxuscikkek?
A Töketerebesi járásban azonban nem csak betörések, hanem nyílt fosztogatások is történtek. Romák, felnőttek és gyerekek vegyesen alkalmanként pár tízezer korona értéket tulajdonítottak el. A tiltakozókat, ellenállni próbálókat megfenyegették, az alkalmazottak persze nem vitték vásárra a bőrüket, de a tulajdonos és az aki, aki a saját üzletét vezette, a többszöri fosztogatásba tönkre is mehetett (többen közülük valóban tönkre is mentek). Találhatunk olyan beszámolókat is (de nem állítom, hogy ez lett volna az általános), ahol a kárvallottak azt panaszolták el, hogy a fosztogatók valójában nem is élelmiszert, hanem alkoholt, cigarettát, csokoládét, stb rámoltak el. Értékben "gazdaságosabb" néhány vekni kenyér helyett ugyanabba a kosárba az említett luxuscikkeket bepakolni. Nemcsak rövidtávú, gyors haszonszerzésről, vagy azonnali örömök hajszolásáról lehet szó.
Városi napok a dél-kelet-szlovákiai Tőketerebesen. Nem vastag környék, de szép rendezett, számos történelmi emlékkel. Fotó: trebisov.sk
A dohányárút nem lehet megenni, itt jön viszont képbe az orgazda, aki nem más, mint az első részben már futólag bemutatott, a várhatóan lecsökkenő segélybevétel által amúgy is vastagon érintett uzsorás. Őkelme bizony gyakran (csempészett, lopott) árúval is üzletel. Persze nem annak adja el ismét és nem akkor, akitől átveszi. De miért is éri meg az adósnak az uzsorástól drágábban vásárolni, mint a közértben? A válasz pontosan az uzsorástól való függésben rejlik, az idővel teljesen kiszolgáltatottá váló embereket az uzsorás tartja "lélegeztetőgépen", ha a boltosnál már nincs hitel, ugyan ki az aki, aki kisegíti a jócskán áron felül felszámított termékekkel a még valamilyen módon kizsigerelhető családot? Persze feltehetnénk a kérdést, miért is tolna ki magával bárki azzal, hogy a cuccnak azt a részét, amit nem füstöl el továbbadja olcsóért a kínzójának? Miért, készpénzért. Tárgyalási pozíciója gyakorlatilag nincsen a "hitelezőjével szemben", aki csak duplán nyer az üzleten.
A beszámolók görbéjén azt lehet még megfigyelni, hogy az első esetekben valóban élelmiszert gyűjtöttek össze a nem fizető vásárlók, de luxuscikkek begyűjtése később kerül elő. Talán a nyomor napszámosai megneszelték az üzletet, meglátták a lehetőséget arra, hogy pár legális konkurenciát ezzel kivonhatnak a forgalomból...De ez utóbbi gondolatmenet csak spekuláció a részemről. Annyit előretudok a harmadik rész előtt (igen, három lesz)bocsátani, hogy a felbujtó uzsorás szál akkor is és ma is elsősorban a szlovák kormány hivatalos álláspontja, de osztották ezt a helyi szlovákiai roma parlament tagjai közül is néhányan.
A Riot megérkezett Szlovákiába
Na de térjünk vissza a fosztogatásokra. Ugyanebben a járásban a fosztogatási kísérletek sikertelenek maradtak, ha az előző példákon okulva a menedzserek időben kapcsoltak, lezárták az üzletet és gyorsan kihívták a rendőrséget. Ettől még a helyzet nem oldódott meg, a tömeg még mindig szeretett volna bejutni, és a rendőrök sem tudták őket jobb belátásra téríteni, Kassából kellett a különleges rendőri erőket kihívni. A cigányok erre ugyan szétoszoltak, de éjszaka ismét megpróbáltak betörni.
Itt még nyugalom van. Fotó: trebisov.sk/
Február 24-én, hétfőn nappal a tőketerebesi városközpontban több száz roma gyűlt össze, de a rendőrség a nem engedélyezett demonstrációt az előzmények ismeretében már veszélyesnek találta és kiszorította az összegyűlt romákat a központból. A cigányok kődobálással válaszoltak, visszavonulás közben egy üzletet sikerült is kifosztaniuk. Az egyenruhások nem elégedtek meg a pillanatnyi sikerrel, hanem követték a zavargókat a roma-negyedbe, amit körül is zártak. A kö és üvegdobálásra könnygáz, vízágyú lett a válasz. Az utcákról a cigányokat a házaikba űzték vissza, sőt berontottak az otthonokba is, nem igazán figyelve, kit-mit találnak el. A zavargás se méreteiben és hosszúságában, se szervezettségében nem volt összemérhető pl. az 1981-es Brixton-i faji zavargásokkal vagy Broadwater Farm-on történt (London) nyílt lázadással, a hatóságok gyors fellépésének következtében a hétfői balhénak egy óra alatt vége volt, de a blokádot a rendőrök nem szüntették meg azonnal. Másnap már karszalagos roma civil járőröket is lehetett látni, akik a helyiek egyöntetű utálata által kísérve próbálták fenntartani a rendet. A keddi csoportosulási kísérleteket "szétlőtték" a vízágyúk. Páncélautós, demonstratív felvonulások még hetekig folytak.
A tőketerebesi éjszaka és a másnap. A jóképességű műsorvezetőt , meg a kommentelőket hessegessük el magunkban valahogy...
Se éhség, se lázadás
Nyomokban azért az események emlékeztettek az általunk klasszikusként kezelt angliai zavargásokra. Itt is megtámadtak rendőrségi kisbuszokat, de a rendőrségnek nem volt olyan béna kacsa időszaka, mint a szigetországban Az olyan kisebb, inkább reakciónak ható bosszúállásokat, mint a rendőrségi járművek megdobálása, több száz rendőrt mozgosító razziák követték a cigány-negyedbe. Se szervezett, se spontán ellenállás nem volt, aki tehette, ahova tudott, menekült ki a városból (nemcsak terebesiek, hanem a környékbeli falvakból érkeztek is balhézók). A szlovák rendőrség a megfélemlítés és a megtorlás eszközeivel élt, arról ne legyenek illúzióink, hogy számottevő közösségi kapcsolatot tartottak volna fenn a helyi roma közöségekkel. Ha az uzsorások voltak a felbújtók, akkor azzal már nem törődtek, hogy fel is készítsék a "harcba küldött" alattvalóikat, de a fosztogatási kísérletek előidézéséhez az ő pozíciójukban bőven elég a hangadó szerep is.
Itt már vége van mindennek, az "éhséglázadás" füstje nagyobb lett, mint a lángja. A járőr hátterében a kameraman is nyugodtan álldogál.
A hatóságokkal való szembeszállás inkább reakció és alkalomszerű volt, ezért a lázadás szót az eseményekre csak fenntartásokkal használnám. A lázadás kifejezés politikai célok létét feltételezi (a tüntetéseknek még volt ilyenje), a hatóságokkal való szembeszállást valamilyen szervezettségi szinten. De a szervezettség legkisebb jele nélküli szlovák cigányság zavargó részének a karhatalom ridegen még azelőtt odacsapott, mielőtt valami nagyobb dimenzióba került volna a dolog. De hozzá kell tenni, az események komolyabbra fordulása és az első figyelmeztető jelek között volt közel kétheti felkészülési idő. Vagyis nem lehet megmondani, komolyan számolt-e az akkori szlovák kormány egy zavargó forgatókönyvvel, vagy csak ügyesen adaptálódott az eseményekhez. A szlovák politikusok azonban elég komolyan vették a tulajdont fenyegető veszélyt ahhoz, hogy bejelentsék, 600 katonával erősítik meg a rendfenntartást. Fenyegetések, fegyveres felkelésre való utalások elhangzottak a cigányok részéről, de szervezett ellenállásnak továbbra sem volt jele.
A Riot február 24-e után már az utolsó napjait élte. A rendőrség minden gyanus roma csoportosulásra lecsapott, még a kis, párezres lélekszámú településeken is (mint például a Varannói járásban lévő Csáklyóban). Kisebb fosztogatások még előfordultak, de inkább az ország középső részén, a nyugtalanabb keletiben gyorsan helyreállt a rend. Ezek a kései rendbontásokat inkább annak lehetett betudni, hogy az előbbi területen élő romák látták a tv-ben a keleti térség zavargásainak a képeit és alkalmazni kezdték a "franchise-t". Igazságtalan lenne a történteket kizárólag roma-zavargásoknak feltüntetni, pl. Zemplénben nem-romák is részt vettek a "bevásárlásban".
A következő részben a zavargások utóéletével, a szlovák média tálalásával, a rövid és hosszabb távú következményekkel, valamint a magyar vonatkozásokkal foglalkozom majd. Tudom, kicsit darabolt így, de nagy a téma...:)
