Nagyobb volt a füstje, mint a lángja

 Az előző részben konstatáltuk, hogy a hat évvel ezelőtti, a sajtó által előszeretettel "éhséglázadásnak" nevezett események sem szervezettségükben, sem méretükben nem voltak olyan jelentősek, mint azt a titulus sugallná. Körülbelül féltucat településből és pár száz zavargóból folyamatosan artikulált politikai célok és szervezettség nélkül még nem lesz lázadás. A szlovákiai roma parlament 2004. február 25-én ugyan országos sztrájkra és blokádra szólította fel  a cigányságot, de ezt hamar visszavonta. Talán azért, mert több tagjának a felelősségét kezdték el pedzegetni...

A baráti média aszisztált a zavargások etnicizálásához

 A nemzetközi hitelezők és az EU (már velünk együtt a finisben vannak ekkor) szemszögéből "jófiúnak" számító,  2004-re hatodik éve hatalmon lévő Dzurinda-kormánynak nem kellett a presztizsének ártó média-offenzívát elszenvednie és a manőverezni próbáló államfőt leszámítva a jelentősebb politikai pártok sem próbáltak  a zavargásokból politikai tőkét csiholni. Itthon ez elképzelhetetlen lenne. Noha a szigorodó  szociális törvény nem csak a cigányságot érintette, hanem elszegényedett szlovákokat és magyarokat is, a kormánynak kapóra jött a zavargások etnikai jellege és úgy adhatta el azt a közvéleménynek, mint egy etnikai-integrációs és nem elsősorban gazdasági jellegű problémát.

 Roma és nemroma házak az 1800 lelket számoló Ostroványban. A kerítések nem működtek, az önkormányzat inkább falat húz közéjük. Fotó: AFP

 Olyan álláspontot vett fel, hogy egy nem célzottan etnikumra irányuló törvényre  (ami valójában az volt) olyan etnikai jellegű reakció született, amire csak rendpártisággal, kemény kézzel és elvárásokkal lehet reagálni, miközben a munkahelyteremtések kérdésében mosta a kezeit. Karikírozva a cigányok lusták dolgozni, inkább az uzsorások által fellpiszkálva lopnak-rabolnak, a vasökölnek oda kell csapni.

  A kormány kezére játszott az is, hogy a romák több alkalommal valóban nem éltek a felkínált közmunka-lehetőséggel. A nemzetközi roma szervezetek által vizionált tömeges roma-kivándorlás, akárcsak az országos sztrájk, elmaradt, noha elővigyázatosságból a probléma által szintén sújtott Csehország például megerősítette a határőrizetet. A szlovákiai cigányság saját politikai erőtlenségének és szervezetlenségének köszönhetően a sarokba térdepelve magára maradt. Hogy az uzsorások kavarása gáncsolta el az országos méretű, közös fellépés esélyét, a ridegen odacsapó karhatalom vagy a súlytalan roma vezetők megfélemlítése vette elejét a nagyobb méretű és súlyú tiltakozásnak, az valószínűleg örökre kérdés marad.

Együttélés helyett falak

 Mi változott azóta? A zavargások hatására a kormány kisebb könnyítéseket foganatosított ugyan (pl. heti kifizetés lehetősége havi helyett), de alapjában nem sok minden. Illetve már falak is vannak, mint tíz évvel korábban Csehországban. A helyi lakosok aláírásainak engedve egyik település a másik után húz (Osztrópatak, Nagymihály, Tőketerebes) fizikai értelemben is falat a cigánysor építési engedélyt sosem látott putrijai elé. Az indok egyszerű, a lopások, a szeméthegyek, a zaj már elviselhetetlen mértéket öltöttek, a romák mindent visznek, ami mozdítható és leszüretelhető. Ha rajtakapják őket, akkor a haláleset sem ritkaság és a tulajdonos lesz az áldozat. Munkalehetőség sem lett több, a felére csökkent segélyezés azokon is csattan, akiknek volt valamijük.

Az ostroványi  fal párezer euróból kijött. Fotó: AFP

Hamis a szlovák párhuzam, mégis nagyobb a veszély

 Idehaza viszont elterjedt az akkori események olyan értelmezése, miszerint nem szabad csökkenteni a segélyeket, különben a romák fellázadnak, mint Szlovákiában, viszont az mellettünk szól, hogy hála az égnek a hazai cigányság úgymond integráltabb, ezért  kisebb a lázadás esélye Ezek a pontok egyenként még részben igazak is lehetnek, maga a gondolatmenet viszont fals. Egyrészt azért, ahogy már kifejtettük, ami Szlovákiában ami történt, az nem volt éhséglázadás. Másrészt amit a hazai szociológusok közül többen állítanak, hogy az un. mélyebb integráció a lázadás esélyét csökkenti azért csiklandós, mert az összefonódások, az uzsorán, csaláson és más ügyeskedésen, zsaroláson alapuló tevékenység "fehérgalléros" támogatása, a szervezett bűnözés beépülése az önkormányzatokba, állami hivatalokba azoknak az erejét és befolyását növeli, akik egyáltalán nem érdekeltek a szociális transzferek átalakításában, a jobb átláthatóságában és a kevesebb visszaélési lehetőségben.

 Elég "fellapozni" a helyi újságokat; önkormányzati képviselőnek megválasztott uzsorások, ügyvédek, jegyzők, értékbecslők, sőt rendőrök keverednek uzsorás-leszámolások, visszaélések, csalások (mint a szocpol-botrányok voltak annak idején) által felszínre került botrányokba. Csehországban a roma kivándorlási botrányokhoz is volt az uzsorásoknak köze, a 2004-es  a szlovákiai zavargások esetében ez egyértelműbb, mi sem fogjuk megúszni.

Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek, 2001. Forrás: old.btk.pte.hu/tanszekek/romologia/dok/ofa/tanulmany.doc

A RIOT visszatérhet Magyarországra

Lehetséges gyújtópontok az uzsorás-leszámolások visszatérő helyszínei.