Riot Magazin

Sokat töprengtem azon, hogy hogyan adjam vissza a thai riot-ot. Aki szereti naprakészen követni az eseményeket, az nagyon színes és színvonalas, multimédiás anyagokkal tarkított beszámolókhoz juthat magyarul Bangkok Charlie blogján vagy a media140.org szájton angolul. Innen a karosszékből a helyi beszámolókkal nem is lehet versenyezni. Most viszont, hogy a mosoly országában a kedélyek kissé lecsillapodtak, néhány saját észrevételt azért megosztanék az olvasóval. Lehet kicsit sok lesz a politikai részlet, de megpróbálok  egyensúlyozni. Elsőre bonyolultnak tűnhet (az is), de mégiscsak egy öt éve tartó játszmáról van szó.  Mindenről írni viszont lexikon-méretű lenne.

Hasznos linkek

thailand.media140.org/bangkok/

thai.blog.hu/

 Másfél éve és 2005-ben a sárgák csinálták a fesztivált, most a pirosak

  A 2005. óta húzódó thai politikai válság eseménynaptára rettentően hosszú, a  szereplők is számosak. A régebbi és mostani tüntetéseket nézve viszont akadnak párhuzamok. 2005-ben a kormányfő Thaksin Shinawatra-t, majd 2006-ban és 2008-ban (a 2006 szeptemberi katonai puccs hozott az egész cirkuszban kb. egy év szünetet) az utódait elmozdítani akaró "royalista" PAD (People's Allience for Democracy, ők a régebbiek, továbbiakban csak a "sárgák") lényegében ugyanazzal az eszköztárral operál, mint a mostani miniszterelnök Abhisit Vejjajiva lemondását követelő, vidéki bázisú UDD (National United Front of Democracy against Dictatorship, Brian élete deja vu...) vagyis a "pirosak". Elárasztó, "swarming" taktikákkal az ország, az állam működéséhez létfontosságú intézményeket (pl. a kormányszékházat vagy a pirosak az üzleti negyedet), objektumokat, közlekedési csomópontokat  bénítanak meg, szigetelnek el. Ha ez megtörténik, legtöbbször az válik döntővé, mennyire lojálisak (erőszak- és biztonsági szervek) vagy függetlenek (bíróságok) a hatalom fenntartásához szükséges intézmények. Egy különbség azonban szembetűnő, a sárgák vannak kevesebben, ezért nem is annyira a  pl. 2004-ben Ukrajnában alkalmazott békés, tömeges sátorozós módszert favorizálják, hanem a közvetlenebb, agresszívabb akciót.

 Ez történt 2008. november 25-én, amikor több ezer maszkos ,ütő-szúró-vágó szerszámmal felszerelkezett sárga "rohamosztagos" szállta meg a Suvarnabhumi nemzetközi repülőteret. Vagy ugyanebben az évben augusztus 26-án, amikor a kormányszékházat ostromolták meg és foglalták el a Thaksin emberének számító, a katonai junta által betiltott, majd újraszervezett egykori kormánypártot vezető, 2007 decemberi választásokon győztes Samak Sundarajev miniszterelnök távozását követelve. Sem a Shinawatra, sem a Sundarajev-adminsztráció nem tudott érvényt szerezni a  szükségállapotnak, ugyanis a passzívitást választó hadsereg nem állt a pártjukon. Ugyanerre a Vejjajiva sem volt képes idén igazán, de más okok miatt. Az általános káosz és véres események elkerüléséhez márpedig nagyon is szükség lett volna a rend visszaállítására, mert nagyon veszélyes helyzet alakult ki azzal, hogy a kormányellenes és kormánypárti tüntetők egyszerre voltak kinn az utcán akkor is és most is, halálos incidensek is történtek.

 A sárgák és a pirosak tehát úgy tünhet, ugyanazokkal az eszközökkel hasonló célokért küzdenek, de az előbbiek nem választási procedúra segítségével akarják Shinawatrát és híveit a hatalomból egy életre eltávolítani, míg a pirosak a parlament feloszlatása és a miniszterelnök lemondása mellett új választások kiírásáért is küzdenek. A sárga tüntetők nem is nagyon titkolt véleménye szerint a thai vidéki szavazót nem is lenne szabad az urnákhoz engedni, hiszen írástudatlan, mucsai paraszt.  A 2005-ös tüntetések idején a fővárosba felvonulni akaró kormánypárti farmereket az ellenzéki sajtó egyenesen traktoros csőcseléknek tituálta. A 2006-os katonai puccs után a "sárga" PAD egy laza mozdulattal feloszlatta magát, hogy úgymond a stratégiai célját, Shinawatra távozását elérte, a nagy demokrácavédő hévében a junta uralmáról úgy látszik, el is feledkezett. Majd csak akkor aktiválódik újra, amikor a Shinawatra stróman Sundarajev és az újraszervezett egykori kormánypárt megnyeri a 2007-es választásokat. Persze jogi eszközökkel és az elárasztós taktikákkal idővel őt is felörlik és elmozdítják.

 Piros tüntetők 2010 április 11-én, vasárnap két zsákmányolt katonai csapatszállítóval. Később "beépítették" őket a barikádokba.

A sárgák vannak kevesebben

 Ami az arányokat illeti, "sárga offenzíva" sem a másfél évvel ezelőtti, sem a 2005-ös tüntetéseknél nem tudott annyi embert megmozgatni, mint a pirosak ügye idén, de ez persze nem zavarta  Shinawatra legádázabb hazai ellensége  Sondhi Limthongkul thai médiamogul által birtokolt médiumoknak azon igyekezetét, hogy a sárga tömeget rendszeresen többnek érzékeltessék. Ami viszont meglepő, hogy a sárgák által legszívesebben döntésképtelen idiótának tartott pirosak még a bangkoki üzleti negyedben sem kezdtek  el fosztogatni, hanem  letanyáztak a Vutton-üzlet elé és élték az amúgy teljesen profin megszervezett piros sátortábor mindennapi életet. Amúgy azok, akiknek elege van a sárga-piros szembenállásból, és abból hogy a tüntetések és a szükségállapot teljesen felborította az addigi életüket és tönkreteszi az üzletüket  "húzzon mindenki haza" felkiáltással létrehoztak egy tüntetőleg vegyes színű csoportot, a "tarkákat". Felvillant egy "kék" csoport  (kékgallérosok?) is, de őket inkább establishment-pártiként (vagyis Vejjajiva-pártiként) tartják számon.

  A thai médiamogul Sondhi Limthongkul egykor Shinawatra szövetségesének számított. Még 2004-ben egy állami bank fejesének - akinek Limthongkul a lekötelezettje volt - az elbocsátása miatt váltak szét az útjaik. Fotó: BBC

 De mi is a valódi baj Thaksin Shinawatra-val?

 Nyugodtan állíthatjuk, hogy pirosak két hónapja tartó sátorozása mögötti anyagi hátteret a volt miniszterelnök biztosítja, annak ellenére is, hogy odahaza és több országban is befagyasztották az ő és családtagjai számláit. A távollétében két év börtönre ítélt, féltucat útlevéllel utazó montenegrói állampolgárrá vált volt miniszterelnök az üzleti életből csöppent bársonyszékbe. 2005-ös ismételt győzelmével ő lett az első thai politikus, akit újraválasztottak. Vízióval bíró, kezdeményezőképes politikus, aki hajlandó kompromisszumokra is. Miniszterelnöksége alatt sikerült stabilizálni, sőt növekedésre bírni a 1997-es délkelet-ázsiai valutaválság miatt megroggyant thai gazdaságot, sőt visszafizetni a válság miatt felvett IMF-hitelt A regionális gazdasági fejlődést,  országszerte versenyképes oktatási központokat, a szegény vidéki régiók felzárkózását kedvezményes hitelprogrammal elősegítő miniszerelnöksége azonban úgy tűnik, túl sok érdeket sértett. Főleg azon körökét, akik az "új rend" alatt veszélyben érezték az addigi vélt vagy valós pozíciójukat,  megszokott szellemi vagy anyagi fölényüket. De igazságtalan lenne az ötödik éve tartó thai krízist holmi népi-urbánus küzdelemnek beállítani, hiszen a tüntető pirosak között rengeteg fővárosi feltörekvő/középosztálybeli és számos értelmiségi is van. De hogy valójában arról van szó, hogy a "Shinawatra előtti" rend küzd mindennel ami a kezébe akad a változás ellen, az is jelzi, hogy a szakszervezeti vezetők is a sárgák pártján állnak.

  Az öreg Shinawatra  a hátralépése után is szorgalmasan csinálta a pénzt. Megvette például 2008-ban a Manchester City futballklubbot, amit  egy évre rá a két és félszereséért adott tovább egy Abu Dhabi-i befektetői csoportnak.

 Shinawatra miniszterelnöksége végeredményben fejlődést hozott az országnak,  az ellátást mindenki számára elérhetővé tevő új egészségbiztosítási rendszert is bevezettek. De a politikus üzleti múltja és személye,  néhány, a családtagokat előnyben részesítő személyi döntése, a legális de erkölcstelen adóelkerülési machinációk  jócskán adtak támadási felületet az ellenfeleinek. A sárgák (ez a királyi szín Thaiföldön) visszatérő vádja a "felségsértés", a korrupt állam ellenpontjaként feltüntett monarchia nem tisztelete, az időnként egész vad, Shinawatra-t raszputyini magasságokba emelő vádakat azonban sosem sikerült bizonyítani.

 "Piros" taktikai győzelem, amiből stratégiai siker is lehet

 Thaksin Shinawatra a tartományok élére helyezett "menedzser-kormányzókkal" csökkentette például az államigazgatás túlzott főváros-központúságát. A regionális gazdasági és oktatási tevékenység és azt támogató programok sokak szemében igazságtalanok és meg nem érdemeltek voltak, Thaksin politikai ellenfeleinek a propagandája ezért hullhatott termékeny talajra. De mindezek ellenére Shinawatra politikáját ellenzők a politikai válság 2005-es kezdete óta soha nem kerültek országosan többségbe. Ha valamit eddig feltétlen el akarta a "sárgák" és Vejjajiva kerülni, az a parlamenti választás, hiszen tisztában vannak vele, hogy elveszítenék. Utolsó állás szerint idén novemberben választás Thaiföldön, vagyis a parlamentnek legkésőbb szeptember közepéig fel kell oszolnia, habár az előzmények ismereténen erősen kétséges, hogy ilyen simán vége legyen. De ez még mindig vonzóbb forgatókönyv, mint a polgárháború, amihez egyébként aggasztóan sok minden adott.

 A hadsereg most másképp volt passzív

 Ahogy már részben szó volt róla, Shinawatra és utódainak a bukását főleg az okozta, hogy a thai hadsereg nem volt hajlandó a szükségállapotoknak érvény szerezni. A hadsereg régi játékos a thai politikai porondon, mondhatni puccsról puccsra bukdácsol az ország. Thaksin talán emiatt is igyekezett több bizalmasát, rokonát magas katonai ranghoz juttatni. De Vejjajiva is megjárta a hadsereggel, igaz kicsit másként. Annak idején a sereg nem volt hajlandó kordában tartani a sárga akciókat, most viszont fellép a pirosok ellen, igyekszik őket elszigetelni, az akcióikat megakadályozni, de a végső leszámolás elmaradt. Talán készültek rá, de az április 10-i, éjszakai  akciót fekete csuklyás fegyveresek zavarták meg, akik a piros tömeget oszlatás előtt könnyűzenével kábítani próbáló katonák közé lőttek.

  Thaiföldön nem először próbálják meg a politikai nézeteltéréseket gránátvetőkkel megoldani. Bevett módszer a motoros rajtaütés, legyen a célpont a hadsereg, sárga vagy piros tüntetők. Ez a régi M79-es robbanó gránáttól kezdve könnygázon keresztül a paprika spray-ig számos töltetet célba tud juttatni.

 Ez tényleg váratlanul érte az amúgy felfegyverzett katonákat és parancsnokaikat, az első gránát-robbanások után szerencsére csak a szintén meglepődött pirosak feje fölé lőttek inkább (nem mind, hisz haltak meg  a tüntetők és katonák közül is aznal éjjel) és a minél gyorsabb visszavonulással voltak elfoglalva, egy halom fegyvert és felszerelést hagyva hátra. De mindent összevetve a katonaság ha nem is azonnal, de elválasztotta egymástól a feleket és nagyon pozitív benyomást keltett a visszafogottságával.

Fotó: thai.blog.hu/

 Az okokat csak találgatom, talán a fekete csuklyások akciója olyan provokáció volt a kormány részéről (a vádaskodás persze kölcsönös és az ellenkezője sem elképzelhetetlen), amibe a hadsereg vezetőit nem avatták be és emiatt megorroltak, hogy a mi embereinket lövetitek...Vagy a nemzetközi figyelem miatt a kormány maga vonakodott erővel letaposni a piros mozgalmat, vagy túl sok a seregben a szegényebb vidékekről származó parasztgyerek, aki inkább piros-szimpatizáns, ki tudja? Egy biztos, a thai emberek megérdemelnék a nyugalmat és hogy maguk irányítsák végre a sorsukat.

  A yuppie-miniszterelnök Abhisit Vejjajiva a régi establishment embere. Demokrata pártja törvénytelen kampányfinanszírozás miatt éppen fel van függesztve. A PAD-ben amúgy több párttag is vezető szerepet tölt be. Vejjajiva soha nem lett megválasztva, két ízben is menekülnie kellett a felbőszült piros tüntetők elől. A kocsijának az ablakait betörték, a titkárát megverték.