Riot Magazin

Előszó

  A napokban volt szerencsém olvasni Michael Crichton Préda című regényét. E könyv elolvasása után  több hasonlóságot fedeztem fel a rendőrök és a ragadozók viselkedési sémái között, valamint a halak és madarak rajainak viselkedése és a tüntetők magatartása között. Jól észrevehető minták rajzolódtak ki lelki szemeim előtt. Távolodjunk el a konkrét eseményektől és egy lépést hátralépve figyeljük meg a zavargásokban, s egyéb illegális össznépi összejöveteleken részt vevők viselkedését. Vizsgáljuk meg a dolgok mélyén rejlő mintákat.

  A ragadozók falkákat alkotnak. Erőn alapuló hierarchia uralkodik a csoporton belül, lehetővé téve a szervezett együttműködést. A falkavezér írányít, az egymást közötti rangsor is működik. Soha egyetlen percre sem felejtheti el egyik egyed sem, hogy hol is a helye a rangsorban. Tapasztalat szülte technikákat alkalmaznak kielégítő eredménnyel.  A vadászat végéig a célt/prédát szem elől nem tévesztik. Nem minden akció sikeres, de sok zárul zsákmányejtéssel. Kevesebben vannak, mint a prédaállatok. A fogak-karmok által nyújtott előnyöket a szervezettségük által tudják hatékonyan használni. A rendőrök hasonlóan szervezettek, mint a ragadozók. A karmokat, fogakat, az ő esetükben a megfelelő felszerelés adja.

 A parancsnoki lánc adott, a taktikáikat elvileg az évek során gyűjtött tapasztalatok csiszolták használhatóra. Ez a tapasztalat lehet más nemzetközi tapasztalat is. Az információáramlás miatt könnyű integrálni, ha van hozzá szándék. Erejüket a felszerelés és a szervezettség adja. Elég sikeresek ahhoz, hogy esetleges kudarc esetén is folytathassák tevékenységüket, természetesen kielemezve azt, és tanulva a hibákból.

 A madár/halrajok illetve a növényevő csordák tulajdonképp viselkedésüket tekintve megfelelnek az emberi tömegnek. Nincs hierarchia a csoporton belül. Nincs vezér a tömegben/rajban, néhány  egymásnak leadott ingerre válaszolnak a csoport tagjai. Például ha az egyik egyed veszélyt érezve futni kezd, a többiek követik, feltételezve, hogy okkal kezdett futni. A raj/csorda lényege, hogy a nagy tömeg miatt a prédává válás kockázata megoszlik a csorda tagjai között. Igaz, nem egyenlő arányban. A legbiztonságosabb a csorda közepe, mivel a ragadozók a formáció széleiről választanak áldozatot. A szélére a fiatal, illete a gyenge egyedek kerülnek ( akár a II. világháború bombázókötelékei, ahol lent szélen, illetve vezérgépként volt a legnagyobb  a lelövés kockázata.)

 Az emberi tömegben sincs vezető, aki irányítana (feltéve, hogy spontán az esemény). Sok esetben egymás reakcióira válaszolnak, hasonlóan a tömeghisztériához. Ez a helyzet melegágya a vad pletykáknak (lásd a Brixton-i eset). Egyesek lehetnek dühösebbek, hangosabbak a többinél, ők tölthetik be a nem létező vezér szerepét, pl. vezérszurkolók. A tömeg olyan, mint egy érző lény, melynek fő jellemzője az emocionális reagálás, háttérbe szorítva az egyént és a rációt.  A zavargó tömeg az érzelmeket képviseli, míg a rendfenntartók elvileg a józan észt szimbolizálják.

 A rendfenntartók  a törvényt védik, minden lehetséges eszközzel. Eszköztáruk és taktikáik igen színesek, akár  csak a tüntetőké. A viselkedésükre az "amilyen az adjon Isten, olyan a gumibot" a jellemző.  A renfenntartók elsődleges célja a zavargások  és rendzavarások megakadályozása, optimális esetben ezt már a jelenlétükkel elérik. Események biztosításakor úgy kell viselkedniük, hogy már a fellépésük elriassza a lehetséges rendbontókat. A túlzott magabiztosság nem ajánlott, mert azt a renitens elemek provokációnak érezhetik. Az egyéni azonosítóknak a sisakon kell lenniük.

Fegyverhasználat csak ismételt felszólítás után

 Ha jelenlét önmagában nem elég, akkor a következő fázis a tömeg felszólítása a cselekmény abbahagyására és az előkészületek megkezdése arra az esetre, ha a szép szó nem hat. A rendőrök alakzatba állva felveszik a pozíciót, ezzel is erőt demonstrálnak és próbálnak a józan észre hatni. Ez a második esély, hogy a tömeg meggondolja magát. Általában ismét felszólítják őket, hogy hagyják abba amit csinálnak, ezt már a fegyverhasználat követi. Nem csak éles lőfegyver számít ez esetben fegyvernek, hanem bármely kényszerítő eszköz. A használatot felszólításnak kell megelőznie (talán valaki a korosabb generációkból emlékszik még az őrkatona kötelmeire). Ha nem marad más hátra, mint előre, akkor az oszlatást szervezetten és tervszerűen kell végrehajtani. A tömeget (ami általában jóval nagyobb, mint az oszlató erő) kisebb részekre kell bontani és ami nagyon fontos, menekülőutakat biztosítani kell! Ha másképp nem, az alakzat tagjai között rések nyitásával.

  A következő ábrák katonai anyagból származnak (rendteremtő-békefenntartó alkalmazás), de a rendőri változatok lényege is ugyanez. Forrás: www.globalsecurity.org/military/library/policy/army/fm/3-19-40/appb.htm

Alakzatok és taktikák - a sorfal (skirmish line formation)

 Az oszlatásra készülő teljes fegyverzetben lévő rohamrendőrök az utca teljes szélességében két vagy három fő mélységben felsorakoznak. Egyik kezükben a pajzs, másikban gumibot. A pajzsaikkal úgy helyezkednek, hogy azok falat képezzenek. A sorfal néha megfélemlítési célzattal a bottal veri a pajzsok szélét, általában ballépésre. Adott parancsra a sorfal lassan megindul, egyenletes sebességet vesz fel, úgy halad, mint egy úthenger. A sorfal elé kerülteket általában leütik, majd átlépnek (áttaposnak) rajtuk. A földön maradtakat  olykor a harmadik sor emberei gyűjtik be. A harmadik sor feladata lehet még a kiemelés is. A sorfalat megnyitni akkor lehet, ha a kiemelésre kijelölt csoportot kell ki- és visszaereszteni. Ami tipikusabb, az hogy a sorfal mögött találjuk a letartoztató egységet, akik begyűjtik a letaposott delikvenseket és némi testmozgást követően bezsuppolják őket egy rabszállítóba.

  Fontos megemlíteni, hogy sem a sorfal tagjai, sem a kiemelők nem viselhetnek oldalfegyvert, hiszen az senkinek nem hiányzik, hogy valaki ijedtében lövöldözni kezdjen, vagy hogy a kavarodásban elszedjék.

  A két-négy ember mélységű sorfal mögött helyezkednek el még a könnygázt célba juttató eszközöket kezelők, vízágyúk. Általában egy magasabb ponton, járművön vannak egyrészt azért, hogy célozva lőhessenek át a sorfal felett, másrészt a könnygáz-gránátokat tilos testmagasságban kilőni. Ha az oszlatókon maszk van, okkal lehet gyanakodni, hogy gázos oszlatás készül. Magas vérnyomású, asztmás vagy más légúti betegségben szenvedők az ilyen megmozdulásokat inkább messze kerüljék el, vagy legalább kérdezzék meg előtte kezelőorvosukat, gyógyszerészüket...

  A mezei sorfalnak létezik balra és jobbra "ferde hadrend" variációja is. Ez lényegében ékként működik, csak a képzeletbeli csúcs felöl "lentebb", a formáció alja felé tereli az embereket. Célja a tömeg elterelése objektumoktól, az út egyik oldaláról. A ferde hadrend végét egy, a tömegre merőleges sorfallal is biztosíthatják.

 Ék-alakzat (wedge formation)

 Többnyire álló tömeg ellen alkallmazott támadó-formáció, de védelemre is alkalmas. Célja a tömegbe való hatolás és annak szétdarabolása. Nem egyenes vonalban sorakoznak fel, hanem lándzsahegyet képeznek. Ha nagyon széles az út, több lándzsahegyből fűrészfog lesz. A fűrész/farkasfogat ókori történelemmel foglalkozók ismerhetik. Kr. u 61-ben Britanniában a  királynő Boudica által vezetett kelta törzseket ezzel a módszerrel verték le a rómaiak.

 A római többszörös ék, a farkasfog a Watling Street-i csatában 3.47-től figyelhető meg  működés közben. Az alakzat előnye, hogy nemcsak az élen álók tudnak a rövidkardjaikkal döfködni, az ékek közé  nyomott támadókat pedig menetből bedarálják.

 A többszörös túlerőben lévő britonok nekirontottak a fűrészfog alakzatot felvevő rómaiaknak és elveszítették a csatát. A "hegyibe Obelix" taktika miatt az élen haladó festettarcúakat a sajátjaik passzírozták neki a római csatasornak. Nagyon csúnya mészárszék lett a vége, ez a kor nem ismerte a nem halálos fegyver fogalmát...

 Na de kanyarodjunk "vissza a jövőbe". Az ék a tüntetőket az utca két szélére (vagy a másik ék szélére...)szorítja. Egérutat ebben az esetben a mellékutcák kell, hogy jelentsenek, nem etikus őket is lezárni. A kiemelő és egyéb egységek az ék mögött ugyanazok, mint  a sorfal esetében. Védelemben az ékalak egy szakaszának második raja "hátracsúszik" egy sorral, hogy az éket támogassa, míg a másik két raj középen összezár.

Egy szakasznyi amerikai katona Riot-controll gyakorlat közben ék-alakzatot vesz fel. people.howstuffworks.com/

Gyémánt- avagy a "sün" formáció (diamond formation)

 A "sün" egy többtagú rendőri egység. A felszerelésük a gumibot mellett a  már említett kisebb, kerek pajzs, inkább a mozgékonyság a fontos. Ez a gyors mozgású csoport a vezetőjük jelére a sorfal megnyílik, és az osztag kirontva leteperi a hangos szóval külcsín alapján kijelölt célszemélyt. A palimadarat gyorsan körbeveszik, ketten lefogják, leperecelik, a pajzsok és a gumibotok mint egy sündisznó tüskéi kifelé a tömeg felé néznek, hiszen onnan várható ellenállás.

  A "sünhöz" elvileg nyolc ember kell, de rendőröknél rendszeresen végrehajtják kevesebbel is.

 A gyémánt-alakzat képes behatolni a tömegbe és vissza is térni. A sün eredményes alkalmazása gyakorlást és összeszokottságot feltételez. Másik alkalmazási szituáció, ha nagyon nagy a baj, és a rendfenntartók körkörös védelemre kényszerülnek. Ha a helyzet nyugodtabb, gyémánt helyett alkalmazhatnak sima kör-formációt is.

A "zsák" vagy "húsdaráló"

 Tulajdonképp egy plusz kombinációs lehetőség a sorfal-taktikára. Egyik verzió szerint a sorfal két széle indul meg, hogy körbezárja a tömeget, másik szerint egyszerre indulnak meg szemből és a mellékutcákból. Nem veszélytelen, inkább csak csak kisebb csoportok ellen próbálkoznak vele. Ismét élnék egy történelmi esettel, a Tatárjárás idején a Muhi csatában például Batu kán serege számbeli hátrányban volt a magyarokkal szemben, viszont szervezettségben és taktikailag magasan fölötte állt. A bekerítést követően szándékosan több ponton is lyukakat hagytak a hadrendben, mert azt azért nem akarták, hogy a magyarok egy tömegben a sarokbaszorítottak bátorságával küzdjenek, egyszerűbb volt őket menekülés közben egyenként levadászni. Ha nincs menekülési út, a tömeg pánikba esve támadhat, egymást is letapossák.

Karámba zárás (kettling)

 Másik ritkán alkalmazott, nem túl sportszerű taktika a tömeggel szemben a karámba zárás, vagy behatárolás (containment). Ahogy a neve is jelzi, a kettling (teredetileg tehenek tartásával kapcsolatos kifejezés...) angol találmány. Alkalmazását valószínűleg az a tapasztalat szülte, hogy relatíve békés demonstrációk oszlatási kísérlet után zavargásokba torkollottak, ezért oszlatás helyett úgyis balhé lesz felkiáltással inkább megpróbálják helyben tartani a tömeget. A rendőrsorfalak lényegében beszorítják a tömeget egy szűk helyre, lezárják az összes kivezető utat és onnantól kezdve órákon keresztül se ki, se be. Ha valakit elkap a rosszullét, vagy ki kell mennie, az így járt. A cél a tömeg kifárasztása, az erőszakos cselekmények megelőzése, és hogy ne kelljen a rendőri erőt az oszlatás után kisebb csoportok, egyének üldözésére felparcellázni. Ha valakit mégis kiengednek, annak  előtte begyűjtik a fényképét és az adatait.

 Elméletben ha a tömeg nem viselkedik fenyegetően, a kijelölt exit-pontokon keresztül még lehet mozogni, de a gyakorlatban sajnos még békés demonstrációnál is a teljes lezárás a jellemző. Emberjogi szervezetek persze nem látnak a pipától, de a kettling időről-időre előkerül, utoljára a 2009-es ENSZ klímaváltozás-csúcson Koppenhágában  vagy  ugyanezen év áprilisában  a G20 csúcson, Londonban. A módszer nem törvénytelen, de kontraproduktív lehet, főleg hogy Angliában már szerencsétlenségek és haláleset is kapcsolódik hozzá (vetélés, szívroham). Másik hátránya, hogy a bezártság még amúgy békés résztvevőknek is felviszi az agyvizét. Ha az exit-pontokat nem menedzseli ügyesen a rendőrség, a karám létrehozása előttinél robbanás-veszélyesebb helyzet alakulhat ki. Az alkalmazók azonban elég boldogok a módszerrel, hiszen a soraik és a tüntetők között is kevesebb a sérült, és az anyagi kár is elenyésző lett.

 A G20 tiltakozások alatt a tüntetőket hét órán keresztül tartotta karámban a londoni rendőrség. Ábra: BBC

Portyázás, járőrözés

 Az oszlatás után a kijelölt műveleti területen 4-5 fős, vagy nagyobb rendőri csoportok járőröznek. Ezeknél már lehet éles lőfegyver. Feladatuk a gyanúsnak talált személyek kiszűrése. Gyanús lehet, aki sérült, festékes (vízágyú), vagy csak elüt a környezetétől, pl. pólóban mászkál a hidegben.  A hangadók azonosítását civil ruhás egységek is segítik illetve a tömegben civil ruhás provokátorok is lehetnek.

  Francia járőr Toulonban a 2005 késő őszi zavargások idején. Ez a taktikai elem sajnos a túlkapások melegágya, rosszabb esetben mindenki gyanus, aki lélegzik.

 Ha az oszlatásra tett kísérletek kudarcot vallottak, a tömeg barikádokat emelt, akkor hosszas, több napos vagy akár több hetes felfordulásra is számítani lehet. Bevethetnek még vízágyúkat, melyek nagynyomású hideg vízzel hűtik a kedélyeket. A vízbe a zavargók későbbi azonosítására festékanyag is kerül. A vízágyús kocsit külön erőkkel kell biztosítani, éppúgy, mint egy tankot utcai harcban. A vízágyúk hatékonysága ma már vitatott, mert megjelenésükkel inkább dühöt, mit félelmet váltanak ki. A barikádokat ezért is inkább könnygáz bevetésével próbálják elfoglalni, és nem közelharcban (ugyan ki akar lángoló gumiabroncsoknak, vagy felborított autóknak nekirontani, főleg ha dobálnak is közben.. ). A barikádot a "tüzérségi előkészítés" után megfelelően biztosított speciális, tolólapos járművel bontják meg.

  Előzetes a következő részből. Páncélzat, dobott tárgyaktól védett ablakok, lövedékálló kerekek, parancsnoki torony. 3 tonnányi akadályt mozdít el, IED-robbanást is  elvisel. Mindez teherautó alvázon.

Néhány szó még a zavargások hátteréről

 Általánosságokat lehet írni, de nincsen két egyforma eset. A Riot korszakonként változik, a technikai fejlődés itt is érezteti a hatását. Az viszont fontos, hogy milyen berendezkedésű államban is történik, demokratikusban vagy tekintélyelvűben? Számítógépes analógiával élve a demokratikusban a rendőrség tűzfalként működik. Ha a rendszer diktatórikus, akkor vírusírtóként funkcionál, tűzzel-vassal írtja a kártékonynak ítélt elemeket. Válság esetén viszont a demokratikus rendszer őrei is könnyebben hibáznak. Megismétlem, a rendfenntartók célja a tömeg feloszlatása, nem a fizikai győzelem, a taktikák zöme is ennek a stratégiai célnak vannak alárendelve.

A következő részben a rendfenntartók által alkalmazott nem halálos fegyverekről és alkalmazásukról lesz szó